Az első részben főleg a "turisztikai" részét írtam meg a programnak, most következzen az "érdemi", vagyis a tényleges kultúrális blokk.

Igazából ebből olyan sok nem volt, vagyis többet szeredtünk volna, de sajnos nem tudtunk többet belesüríteni ebben a 10 napba. A csúcs talán a "sztereotípiák" megbeszélése volt, 4 csoportra oszlottunk (német fiú/lány, orosz fiú/lány) és mindenki lerajzolta a fejükben élő elképzelések szerint a maguk "ellenpárját". A legkeményebb talán a német lányok által elképzelt orosz férfi volt, Szásáéknak kerekedett a szemük rendesen, még akkor is, ha a csajok kicsit poénra is vették a dolgot - pl. Iván 6-kor kel, megfürdik a jeges folyóban, tüzet rak, megissza az első vodkát, majd meg fát vágni stb. A német sárcokat sem kellett félteni, az orosz medvével ölelkező Olga is elég jól sikerült. És mind a ketten szeretik Putyint. Ehhez képest az oroszok szolidak voltak, igaz, a németekről nincsenek is ilyen markáns sztereotípiák. Arra mindenképpen jó volt a dolog, hogy szembesüljenek az emberek ezekkel a véleményekkel majd közösen átbeszéljük, miért vannak ezek, minek lehet valóságalapja és minek nem.

Ami személy szerint nekem legjobban tetszett, az a vegánok előadása volt. Érdekes téma, egy időben kísérletezgettem is vele, valamint arra is kíváncsi voltam, miért pont vegán miért nem "elég" vegetáriánusnak lenni. Elhagzott sok kérdés és a 4 német becsülettel válaszolt mindenre. Összességében nem nagyon győztek meg minket annyira, hogy vegánokká váljunk, de érdekes volt megismerni a gondolkodásukat és bizonyos dolgokban (ipari hús) bizony sok ráció is van. Másrészt az is igaz, hogy Németországban azert sokkal könnyebb így élni, mint itt, Oroszországban.

Mi is szervezkedtünk, volt mari kultúrest valamint nyelvkurzus is, itt tolmácsoltam oroszról angolra, egy darabig jól is ment a dolog, de aztán Anyja (aki filológia szakot végzett) mari eredetlegendája már kicsit kifogott rajtam. Kerekedett a szemem rendesen, ugyanis az ő szókincse nem éppen rám van szabva - valahogy azért megoldottam, egyben nagy derültséget okozva az orosz csapatnak. Volt mari tánc is, újfent meg kellett arról bizonyosodnom, hogy nem tudom mozgatni egyszerre a kezem és a lábam ütemre ahogy kell, vagy egyik, vagy másik.

Voltunk gyereketek is látogtani, néhányukat már ismertem a korábbi táborból, jó érzés volt őket viszontlátni. Itt játszottunk gyülömcssalátát, a gyümölcsök magyar neveivel. Egészen ügyesen megoldották a dolgot, a "cseresznye" és a körte kiejtése sem okozott különösebb gondolt nekik. Utána pedig a fociban nagyon össze kellett kaptunk magunkat, hogy ne verjenek el minket. Itt különösen lenyűgözött a német Sebastian, igazi észjátékosként rúgott ki mindent a "lelátóra", tökéletes söprögetőnek bizonyult, a kreativitás leghalványabb jelét sem mutatva.

Sajnos ezzel nagyjából véget is ért a program, másnap ugyan még voltunk Csebokszáriban (a szomszédos Csuvas Köztársaság fővárosa) de a németek több mint fele lebetegedett, egyszerűen túl feszes volt nekik az iram, ők pedig nem voltak ehhez hozzászokva. Maga a város nekem tetszett, a Volga elég látványos, még mindenképpen visszatérek ide. A sörmúzeim pedig külöjn élmény volt, főleg az idegenvezető öreg bácsika tett ki magáért. Ha hinni lehet a beszámolójának, akkor a sörfőzés igazi központja nem Németország vagy Csehország, hanem bizony Csuvasföld, csak sajnos túl későn történt meg a jobbágyfelszabadítás, hogy igazán világhírűek legyenek. Annyi bizonyosan igaz, hogy a tehetősebb családok mindengyikének volt saját, házi sörfőzdéje és a múzeum áltak kóstolásra kínált főzet is elég jó volt.

Nagyjából ennyi. Az utolsó napra már csak a búcsúzás maradt, hiányozni fognak azért a németek, sikerült velük jókat beszélgetni és nem egy emlékezetes pillanatot éltünk at közösen.