Ebben a részben igyekszem összefoglalni azt, hogy milyen volt maga a tábor, mik a voltak a benyomásaim , valamint néhány kiegészítés az előző bejegyzéshez.

Alapjában véve tábort végtelenül pozitívként értékelem. Teljesen mást csináltam, mint eddig. Nem gombokat nyomogattam egy irodában, hanem a saját kezeimmel dolgoztam. Nem hordtam inget, nem voltam egy pillanatra sem elegáns, hanem amíg lehetett mezítláb jártam es 2 nadrággal (egy rövid és egy hosszú) húztam ki 11 napot. Reggelente azt vettem fel, ami még viszonylag tiszta volt és nem azt, ami "jól áll". Internetet meg mutatóba sem láttam, a telefonom egyszer sem használtam. Összeszedtem egy adag kék foltot, hozsolásokat, elvágta a lábam egy kiálló szög, csípett meg szúnyog, bögöly, de mindez inkább azt éreztette velem, hogy élek, egy "igazi" világban. Amit csinaltam, annak azonnal láttam a hasznát, nem csak egy "elvont" dolog volt, ami hasznos a cégnek, de nekem semmit nem jelent igazából.

Teljesen kiléptem a komfortzónámból és részt vettem mindenben, amiben csak lehetett. Táncoltam, (bár a ritmusérzékem hagy némi kívánnivalót maga után) énekeltem, karkötőt fontam, mindent megcsináltam, semmire nem mondtam nemet. Helyenkent tisztára úgy éreztem magam, mint Jim Carrey az Igenemberben. Nekem annak idején nagyon megtetszett a film, nem hiába a párhuzam.

Oroszul beszéltem és oroszul beszéltek hozzám. Ez remek volt és a szókincsem minden nap óriásit fejlődött, de volt amikor már egyszerűen agyilag nem bírtam - elfáradtam. Egyszerűen túl sok volt az információ. Ahogy mondták nekem ez normális, szinte minden ide tévedő önkéntessel megesik. A terápia egyszerű, el kell valahova
vonulni és pihenni néhány órat, vagy zenét hallgatni. És tényleg, elmentem az erdőbe setalni egy órára, de mivel eltévedtem (minden fa ugyan úgy nez ki...) lett belőle 3. Mindegy, közben legalább hallgattam jó sok Nine Inch Nails-t, az helyretett. Meg az egyik este Igorral őrködtünk (igen, mivel sok volt a részeg helyi lakos, ilyet is kellett) felajánlotta, hogy beszeljünk angolul, jót fog tenni. Igaza volt, utána valahogy megkönnyebbültem. Mindaz, amihez az orosz szókincs nem volt elegendő, az angolul ment és ez sokat segített - nem is gondoltam volna, hogy ennyit.

Kaja: volt szakács és külön (katonai) konyha. Igazábol nem vagyok válogatós, megettem mindent - legtöbbször kása volt. A húst viszont helyenként elajándékoztam - ezt magamnak rontottam el, ugyanis egyszer véletlenül megláttam egy frissen nyitott konzervet ami nem volt epp a legbizalomgerjesztőbb.

Maga a környezet: az erdő mélyén, egy csodálatosan tiszta vízű tó mellett. Az orosz erdő igazi őserdő, tele van áfonyával, málnával és milliónyi szúnyoggal. Utóbbiak ellen nincs igazi jó megoldás. Eleve kaland volt eljutni ide, mert csak egyetlen földút vezet a táborhelyhez. De ezt is stílusosan abszolváltuk, Ruszlan OKA márkájú kocsijával, amiben nincs hatsó ülés, tehát Azattal a hálózsákjainkon ülve tettük meg a 11 km-t. Fél óra alatt.

Komoly hátránya volt viszont a helynek, hogy vonzotta a helyi pihenni vágyokat. Ők általában bevodkáztak, helyenkent összeverekedtek, meg megpróbáltak belénk kötni. A Youtube-on viccesebb nézni, ahogy a részeg oroszok vitatkoznak, élőben nem akkora poén. Hétvégére viszont szereztek egy rendőrt nekünk, ő járőrözött, akkor azért nagyjából rend volt. Ja, meg volt, hogy egy Ladából lazán 8 ember szállt ki, egy teljes nagycsalád.

Higénia: fogat mostam minden nap, de igazán tisztálkodni csak 3 naponta lehetett a szaunaban. Az oroszok imádják, itt is volt egy kis szaunasátor. Ki is okítottak rendesen mit hogyan kell, meg az itteni szokás szerint csapkodják egymást venyigékkel. Van annak egy bizonyos "romantikája" amikor egy 60 éves csuvas ferfi csapkod nyírfaágakkal, vagy amikor hajnali 2-kor egy szál lőcsben (alsónadrág vagy fürdőnadrág még véletlenül sem megengedett) azt elemezzük Ruszlannal, hogy van-e Isten. Utána pedig beleszaladni a hideg tóba, ezt megismételni 2x-3x és az ember úgy érzi, hogy újjászületett. WC is volt, földbe ásott lyuk amit egy fabóde takar. Ezt csak azert írom le, mert remélem Madi te is olvasod a blogot :D 

Gyerekek: bár nem voltam épp a legegzotikusabb önkentes, de legalább nem kellett tolmács és ez nagyban segítette a kommunikációt. Végtelenul kedvesek és rendesek voltak velem a gyerekekek és nagyon remélem, hogy legalább egy kis darabját vissza tudtam adni annak, amit tőlük kaptam. Annyira jó volt őket latni, hogy van ilyen is. Mármint az oroszokról letezik a sztereotípia, hogy mind alkoholisták stb. de a táborban rengeteg tehetséges gyerek volt, remekül táncoltak, énekeltek, a legtöbbjük sportol valamit - remelem ők lesznek majd a követendő példa a többiek számára.

Összességében a tábor rengeteg dolgot adott nekem, radöbbentett arra, hogy mennyire üres volt az életem az elmúlt másfel évben. Ez az én hibám, annak idejen máshogy kellett volna kezdenem a dolgot Prágában, de most már mindegy. Legalább megerősített abban, hogy jó úton járok és hogy helyesen döntöttem, hogy váltottam.

Negatívumnak csak azt róhatom fel, hogy én voltam az egyetlen külföldi, ezért többször maradtam egyedül - nem volt csoportom, Azat pedig nem maradt végig a táborban, dolgoznia kellett. Legtöbbször azért feltaláltam magam és igyekeztem nem befordulni. Lehettem volna felkészültebb, hozhattam volna magammal több dolgot is megmutatni Magyarországról, de most már mindegy. Mindenre úgy sem tudtam volna felkészülni és így is rengeteg tapasztalattal gazdagodtam.

Szóval aki teheti, annak ajánlom, hogy jöjjön el ide a Tramplin táborba. Nem egyszerü, messze van, de megéri - felejthetetlen élmény.