Igazábol az útról nem sok mindent tudok mondani, szépen a maga módján telt, a helyzet igazán a Domodedovo reptéren lett vidám, az ottani váróteremben. Lattam nagyon jó orosz nőt, kevésbé szép orosz nőt (akinek viszont művirágokból keszült koszorú volt a fején) valamint jó pár maffiózót is. Nem biztos, hogy azok voltak, de szerintem olyan nagyon nem lövök mellé, ha annak vélem őket. Meg a lényeg, hogy igazan autentikus legyen az élmény - egy ortodox pópa, reverendában.
Maga a gép késett, de ami igazán vicces volt, az a buszozás a terminalból magához a repülőhöz. Ez egy jó 20 perc volt, fogalmam nem volt, merre megyünk, de cserébe láttam (kiselejtezett?) katonai helikoptereket (vörös csillaggal) valamint már a velem utazó oroszok is elkezdtek kicsit lázadozni. Mindegy, vegül csak megérkeztünk, felraktak valami öreg propelleres gépre es irány Yoshkar-Ola. Itt már nem volt semmi gond, rendben megérkeztünk a reptérre, ahol mar várt a mentorom Kolya, meg a haverja, akinek volt autója. Szóval irany a város, itt vagyok.
A megérkezés után végre találkoztam Azattal, aki a közvetlen főnököm - és mint kiderült - a lakótársam lesz. Ritka jó fej srác, teával és vacsorával várt. Magárol a lakásról nehány szó, ahol az első estét töltöttem. Fél évet éltem egy matracon Prágában és még elég elevenen él bennem a lvivi ukrán szálloda, de a maga lepcsőhaz még nekem is kicsit meglepő volt. A lakás már nagyjából rendben volt, szerencsére az ingerküszöböm ilyen téren nagyon alacsony, nem nagyon akadok fenn semmin. Mondjuk fürdő az kicsit már határeset volt, de ez legyen a legnagyobb baj.
Rögtön kaja után elmentünk sétálni, itt ért az első nagy meglepetés, hogy az emberek itt mennyire kedvesek tudnak lenni. Marija (egy tatár lány) azzal kezdte a bemutatkozást, hogy adott nekem egy képkeretet, a következő magyarázattal: ebbe tedd majd a legszebb képet, amit itt keszítettél Yoshkar-Olában. Erre nem nagyon tudtam mit mondani...Sétaltunk sokat, igyekeztek mindent megmutatni amit lehet, több kört is tettünk. Azat ma kicsit morgolódott is, mondván, hogy Kazany sincs messze, megnézhetnénk azt is, ha már itt vagyunk :D
Igazábol hihetetlen volt az egész, szerdán még otthon néztem a meccset, pénteken pedig már az éjjeli Yoshkar-Olában kövérkedtem. Olyan 3 körül feküdtunk le aludni, ugyanis másnap korán reggel indulás a Tramplin sátortáborba. A biztonság kedvéért reggel megkérdeztem Azatot, hogy mit vigyek? Nehany pólót, elég lesz - ha te mondod...
